PROGRAMNAPTÁR
2024. július 13. szombat
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31



FACEBOOK

Jubileumi Rétes Fesztivál Vasváron

  nyomtatási kép

Szombaton rendezték a 10. Vasvári Rétes Fesztivált. Ahogyan a rendezvény látogatói már megszokhatták, idén is megfértek egymás mellett Vasváron a több évszázados tradíciók, a régi hagyományos ízek, és az újszerű, merész töltelékű rétesek. A fesztivált a tavalyi évhez hasonlóan a város egykori polgármestere, V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg.

Az államtitkár a hétvégére a Vidékfejlesztési Minisztériumban hagyta a szakmát és a politikát, s a rétes nemzetgazdasági szerepe helyett Küsmödi bácsiról szólt:

"Emlékeznek még a bűbájos Küsmödi bácsi alakjára a Kincskereső Kisködmönből? Azt beszélték, ért a madarak nyelvén, tudja, fűben-fában micsoda gyógyító erő lakik, parancsol a szeleknek, el tudja fütyülni a háztól a patkányokat, s akihez hozzávágja a sapkáját, annak a száján még a mákos rétes is megkeseredik.

Még szerencse, hogy a vasváriak messze földön híresek a vendégszeretetükről, mert ha Küsmödi bácsi valóban élt, és esetleg el is látogatott valaha felénk, itt biztosan olyan kedves fogadtatásban részesült minden háznál, hogy eszébe sem jutott volna a sapkáját dobálni.

Talán épp emiatt itt, Vasváron senkinek nem keseredik meg a szájában a rétes, sőt sokan vagyunk, akiknek itt ízlik csak igazán, legyen az almás, túrós, mákos? S talán ilyenkor esik a legjobban, amikor együtt kóstolja a város apraja-nagyja, sógor, koma, szomszéd és jó barát.

Épp ezért a Rétesfesztiválon nincs helye a rossz szájíznek, a sótlan embereknek vagy az ízetlen tréfáknak. De még a kalóriatáblázatnak se! Van helye azonban a régi titkoknak és az új ízeknek, a finom italoknak és ételeknek, a vidám zeneszónak, a jó kedvnek és a hagyományok életre keltésének.

Ami pedig a fesztivál látogatóit illeti: Van helye a tágra nyílt szemeknek és a gyermeki rácsodálkozásnak. Mert amikor a vasvári asszonyok nekilátnak a réteskészítésnek, egy kicsit mindannyian újra gyermekké válunk, egy pillanatra újra ott állunk a nagymama, dédmama mellett, nézzük, hogy dagad tészta, hogy nyúlik a réteslap. hogy lesz a hétköznapi hozzávalókból különleges ebéd, vacsora.

Ámulunk, valahogy úgy, mint ahogy Móra Ferenc írja Rétesfoltozás című történetében: Soha olyan szépet, mint ahogy anyuka nyújtotta a rétest a hosszúasztalon! Mintha angyalkezek lebegtetnének valami mesebeli patyolatot, úgy lengett, ringott a hófehér tészta.

Bizony, ilyen angyalkezek akadnak számosan Vasváron is. Varázslatukkal már a tizedik fesztivált töltik meg jobbnál-jobb finomságokkal. Nekik nemcsak a kezük olyan, mint az angyaloké. Angyali az emlékezetük, amiben őrzik a régiek fortélyait. Angyali az erejük és a kitartásuk, amivel századszor is meghajtják a tésztát. És angyali a furfangjuk is, amivel újabb és újabb izgalmas töltelékeket ötölnek ki ebbe az ezerrétű csodatésztába.

De a legangyalibb talán mégis a szívük, a szeretetük, amit beledagasztanak, belenyújtanak, beletöltenek minden süteménybe. Azt hiszem, ez lehet a titka a vasvári rétesnek. Aki nem hiszi, kóstolja csak meg!"