PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 24. csütörtök
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

Nemzetközi Szántóverseny Kerkáskápolnán

2012. augusztus 06. 10:00:00  nyomtatási kép

Kerkáskápolna önkormányzata másodszor rendezte meg a hétvégén hagyományteremtő szándékkal a nemzetközi szántóversenyt. A rendezvénnyel Őrségben évszázadokon keresztül megélhetést biztosító földművelés értékire, fontosságára, a hagyományok tiszteletére szeretnék felhívni a figyelmet. A szántversenyt szombat délelőtt V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg az alábbi szavakkal:

Olyan ember társaságára vágyom, aki együtt tud érezni velem, akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre - írta Shelley,  az angol romantikus költő, aki 220 éve épp ezen a napon született. Hazájában, Angliában, ezekben a napokban folynak a 30. nyári olimpiai játékok.

A világ sportolói, s köztük a szívünkhöz legközelebb állók, a magyarok: Gyurta Dani, Szilágyi Áron vagy Csernoviczki Éva is ezt érezhették, amikor elindultak Londonba. Olyan emberek társaságára vágytak, akiknek a szemében ugyanaz tükröződik, mint az övékben: elhivatottság, küzdőszellem, nemzeti büszkeség. Azt hiszem, ők a hétköznapi edzések során, amikor lemennek az uszodába, odaállnak a pástra vagy a tatami szélére - ki-ki a maga területére - akkor is ugyanezt a közösséget keresik. Társakat, akik hasonlóan éreznek, hasonlóan gondolkodnak, mint ők.

Én is olyan emberek társaságára vágyom, akiknek a szeme válaszolni tud a tekintetemre. Ezért vagyok ma itt a Kerkáskápolnai Nemzetközi Szántóversenyen. Természetesen vidékfejlesztésért felelős államtitkárként feladatom is, hogy nyomon kövessem a vidéki életmód és az agrárkultúra neves eseményeit, a térség országgyűlési képviselőjeként pedig kétszeresen is itt a helyem ezen a rendezvényen.

De elsősorban nem ez hozott ma ide, hanem ugyanaz, ami a sportolókat Londonba vitte: olyan emberek társaságában akartam lenni, akikkel közösek a gyökereink, akikkel ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak, akikkel ugyanúgy látjuk a jövőt. Olyan emberekkel akartam találkozni, akik szeretik a földet, becsülik a munkát, megélik a hagyományaikat. Akik emlékeznek a múltjukra, akik őrzik a régiek tudását, akik alázattal dolgoznak, de ha eljön az ideje, akkor vidám szívvel mulatnak. Akik értik a népmesét, a népdalt, akik benne élnek a néptáncban, a népzenében.

És nem utolsó sorban, akik számára a szántás, a vetés, az aratás az élet szerves része, akár itt élnek a faluban, akár az országhatáron túl laknak. Akik megtapasztalták a régi mondás igazát: könnyebb a kenyerezés, mint a szántás, de mégis itt vannak ma, mert arra is emlékeznek még: Egy szántás, egy kenyér.

Azt hiszem, ha ők nem szántanának, nem tennék alkalmassá, befogadóvá a földet, s ezzel az egész magyar vidéket, akkor a Vidékfejlesztési Minisztériumnak sem volna hova vetnie. Hiába próbálna jogi kereteket kialakítani, hiába akarna forrásokat előteremteni, azok terméketlen földre hullnának, nem indulnának növekedésnek, nem hoznának termést. De látva az Önök munkáját és elhivatottságát magam is bizakodva és lelkesen folytatom majd a munkám hétfőn. Addig azonban vár ránk még néhány izgalmas perc.

Ezalatt a nézőket arra kérem, szurkoljunk a versenyzőknek, biztassuk őket ugyanolyan odaadással, mint az olimpikonjainkat. A versenyzőktől pedig azt kérem, vetélkedjenek sportszerűen, s ne felejtsék el: Azzal, hogy itt vagyunk együtt, máris mindannyian nyertünk."