PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 25. péntek
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

Fürge lábak, ügyes kezek a kiscsőszi Pajtafesztiválon

2012. július 16. 09:00:00  nyomtatási kép

Július 12. és 15. között rendezték meg Kiscsőszön a VIII. Pajtafesztivált. A népzenei koncerteket, néptáncbemutatókat, játékokat felölelő egész hétvégés rendezvény csütörtökön  Kilyénfalvi Gábor (népi hangszerek) Bánhelyi József (táncfotók), Bardon Réka, Csík Tamás, Kardos Róbert, Apáti Zoltán (kézműves remekek) és a  Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület (Kalotaszegi cifra szoba) kiállításával kezdődött. A tárlatot V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg:

"Rotterdami Erasmus, a németalföldi humanista tudós 1536-ban épp ezen a napon hunyt el. De az egyik gondolatát én évről-évre továbbélni látom a Kiscsőszi Pajtafesztiválon. Erasmus azt mondta: A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy

Akinek fürge és ügyes a lába az táncoljon. Akinek a keze, az azzal remekeljen. Akinek éles a szeme, az fényképezőgépet vegyen a kezébe, aki a hagyományok művelésében érez késztetést, az azt tegye.

Valamennyien tudjuk, hogy ez nem elég hozzá. Nem elég hozzá a kéz, a fül, a láb meg a szem. Hanem egészen biztosan kell hozzá az elődök kultúráját befogadó elme. Az a kreativitás, hogy ne csak befogadjuk, hanem valahogyan továbbadjuk, tovább is vigyük, akár új művek elkészítésében is. Ehhez egészen biztos, hogy kell egy nyitott lélek, a soha megkérgesedni nem akaró szív. Mindig ezt fedezem fel ezen a helyen.

A ma nyíló kiállítás mesterei, művészei megtalálták önmagukat, megtalálták a boldogságukat - ki-ki a maga területén. Mi pedig szerencsések vagyunk, mert szerteágazó tudásukat és tehetségüket nem restek megmutatni. Gondolataikat olvasva, beszédbe elegyedve velük vagy alkotásaikat szemlélve, mi is osztozhatunk az örömükben.

A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy. De tudok ám ez alól kivételt is mondani. A kiscsőszi falumúzeum nem is igazi múzeum, a kiscsőszi pajta nem igazi pajta. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan Nemes Nagy Ágnes Múzeumi sétájában: üvegtárlókkal, teremőrökkel. S nem is úgy, ahogy Csoóri Sándor írta: A pajta hűs terem, elhagyatott ócska színház... Ez a pajta, ez a faluház nyüzsgő és élettel teli. Legeslegjobban ilyenkor, a Pajtafesztivál idején.

Még akkor is lüktet benne az élet és a hagyomány, amikor olyan látszólag mozdulatlan, nyugodt arcát fordítja elénk, mint ez a kiállítás: tárgyakkal, képekkel. Hiszen nézzék csak meg közelebbről: a táncfotók a mozgás örömét zárták magukba, szinte várjuk, mikor kelnek életre a képen szereplők. A hangszerek zenét és mulatságot ígérnek, épphogy meg nem szólalnak. A kézműves remekek magukba forrasztották az őket elkészítő mesterek törődő, figyelmes munkáját, az alkotás izgalmát. És a cifraszoba sem múzeumi belső, ott bujkál benne az élő hagyomány.

A mesében a tárgyak éjjel életre kelnek, a gyerekek tudják ezt, ezért várják lélegzetvisszafojtva a történetben a sötétedést. Ebből az izgalomból kapunk vissza egy keveset felnőttként, amikor a kiállítással megkezdődik a VIII. Pajtafesztivál, s ahogy a nap leszáll, zenébe, táncba fordul a világ."