A hétvégén tartották meg a hagyományos Tóti napokat, idén Lengyeltóti várossá avatásának 20. évfordulóját is ünnepelték a helyiek. A Tóti napok alatt került sor az új városi piac szimbolikus átadására is. A rendezvény idejére felállított jelképes mini-piaci helyszínen V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár üdvözölte a helyi termékeknek otthont adó új piacteret:

"Kosztolányi Dezső azt írta a piacról: Micsoda hatalmas, isteni színház, együtt az ételek és a virágok, minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek, kánaáni bőség.

A XXII. Tóti Napok mini-piaca még csak ígéri ezt a hatalmas színházat, ezt a kánaáni bőséget, mert az új piacnak csak kicsinyített mása költözött ki ide, hogy együtt ünnepelje Önökkel Lengyeltóti várossá avatásának 20. évfordulóját. Csak ígéri, ám ezt nem szavakkal, hanem színekkel, ízekkel, illatokkal teszi - ezért bátran hihetünk neki.

Az új városi piac itt, ma még csak szimbolikus, mint Lengyeltóti címerében a szőlőfürt és a búzakalászok. Ahogyan azok a város egész gazdaságát, egész gazdagságát jelképezik, úgy a mini-piac is utal mindarra, amit nagytestvérétől kaphat majd Lengyeltóti.

Ez a jelképes piac utal a helyi termelők ízletes, illatos, színes terményeire, termékeire. Az ismerős, semmi idegennel, egzotikussal fel nem cserélhető kincsekre; az idénynek megfelelő, friss, gazdag és változatos kínálatra; s a termelő és vásárló személyes, bizalmon alapuló kapcsolatára.

Vidékfejlesztésért felelős államtitkárként számomra utal arra is, amit az Európai Unió és a Vidékfejlesztési Minisztérium egyaránt fontosnak tart: a helyi és nemzeti piac fontosságára, a helyi termelő és a helyi fogyasztó közvetlen kapcsolatára, az élelmiszerláncok-lerövidítésére.

Ha elolvassák a Nemzeti Vidékstratégiát vagy épp Dacian Ciolo? mezőgazdasági és John Dalli egészségügyi és fogyasztópolitikai EU-biztosok levelét, láthatják, hogy a helyi piacok nemcsak a vidéki települések élhetőbbé tétele, a vidéki termelők boldogulása vagy hagyományos ízeink megőrzése szempontjából fontosak. A helyi piacok segítenek megvédeni természeti környezetünket és egészségünket is azáltal, hogy termékei nem utaznak drága üzemanyaggal sok száz kilométert a fogyasztókig, és nem tartalmaznak tartósítószereket, mert nem kell hosszú utat megtenniük és hosszas tárolást eltűrniük. Ehelyett frissen kerülnek a kosarakba, a helyi konyhákba, sőt - a Vidékfejlesztési Minisztérium közelmúltbéli intézkedései nyomán - a helyi közétkeztetésbe vagy akár a falusi vendégasztalra is.

Végül, ez a kis piac jelképezi azt is, amit a piac az ókori Róma óta mindig is jelentett: a fórumot, a nyilvánosságot, a találkozóhelyet. Ez a központi szerepkör nem új Lengyeltóti számára, már az 1900-as éveken is pezsgett itt az élet: a járási hivatalokban, a kaszinóban, a nőegyletben. Az idézett Kosztolányi szerint viszont a piac az, ami lüktetve zsibong, ami az élet ütemére pezseg.

Kívánom, hogy az új piac legyen Lengyeltóti számára mindez: a pezsgő élet központja, találkahely és minden földi jónak biztos lelőhelye.