2024. március 29. péntek
|
A laktanya új élete - IKSzT Pinkamindszenten
A Vas megyei határtelepülés Pinkamindszent is megnyitotta Integrált Közösségi és Szolgáltató Terét, melyhez az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap nyújtott 39 millió forintos támogatást. A közösség tér kialakításához a volt alsó szintjét újították fel, s az udvaron felépítettek egy kemencét is.
Az új intézményt V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár avatta fel pénteken:
"Mi, emberek mindig is szerettünk építeni. Az ókorban piramisokat, a középkorban templomokat, újabban felhőkarcolókat. Gyermekkorunkban homokvárakat építettünk, kamaszkorban jobbára csak légvárakat, felnőtt korunkban pedig legtöbben az otthonunkat építgetjük, szépítgetjük. Építünk, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit, miből, mire, s legfőképpen, hogy miért, milyen indíttatásból.
Itt, Pinkamindszenten pontosan tudják, hogy ha félelemből építkezünk, akkor falakat húzunk fel, árkokat ásunk ki, és laktanyákat emelünk; de ha szeretetből építünk, akkor utakat, hidakat és közösségi tereket alkotunk. Mert a félelem bezár, a szeretet viszont kinyit.
Vincent van Gogh szerint Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Tudod, mi szabadít meg a fogságból? - kérdezi a festő. A mélységes, komoly szeretet."
Amit van Gogh szavakkal mondott el, azt Pinkamindszenten megvalósították. Nehéz örökséget kaptak: Trianon, a II. világháború, vasfüggöny és urbanizáció. Határt húztak, laktanyát építettek, elbontották a vasúti pályát. Minden az elszigetelés felé mutatott, de a pinkamindszentiek megfordították ezt a folyamatot.
2004-ben megnyílt az átkelőhely, 2007-ben megszűnt a határellenőrzés, megújultak az utak. A település egyre csak nyitott a világ felé. S ezt teszi most, 2012-ben is, amikor felavatja Integrált Közösségi és Szolgáltató Terét. Egy intézményt, ami ablak a világra, ahol elérhetők az információk és a szolgáltatások; ami otthont ad a helyi kezdeményezéseknek, a közösségi programoknak; és kemencemeleggel várja a vendégeket.
Mekkora a különbség aközött, amikor félelemből építkezünk, és amikor szeretetből tesszük ugyanezt? Erre a kérdésre a pinkamindszentiek azzal válaszoltak, hogy korszerű közösségi intézményüket éppen egy laktanyából alakították át.
Vidékfejlesztésért felelős államtitkárként úgy hiszem, hogy ha egy településnek megmarad a temploma, iskolája, postája, orvosi rendelője, akkor a településen élőknek is megmarad a hite, tudása, összetartása és ereje. Ezen a kis településen viszont a hit és az összetartás nemcsak megtartott egy régi épületet, de át is alakította azt, és új értelmet adott neki.
Bízom benne, hogy az IKSzT segít ennek a közösségnek, hogy továbbra is ilyen maradjon, hogy továbbra is építkezzen, nyisson a világ felé. Közösségi terük átadásához ezért Ancsel Éva gondolatát hoztam útravalóul, amely nemcsak az idézett festő szavaira, de Pinkamindszent sorsára is rímel: Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.