PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 26. szombat
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

Borkóstolás boronapincében Letenyén

2012. április 16. 10:00:00  nyomtatási kép

A letenyei Szőlő- és Gyümölcstermesztők Egyesülete 3 millió forint európai uniós támogatásból állította helyre és bővítette az öreghegyi boronapincét. A több mint 100 éves faszerkezetű, nádtetős épületnek felújították a belső faburkolatát, biztosították a téli fűtését és megtöltötték borkóstoláshoz szükséges eszközökkel. A boronapince szombati ünnepélyes átadásán V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár mondott köszöntőt:

"Most kéne megállítani az időt, kimerevíteni, mint egy fényképet, és megőrizni, hogy kitartson télig" - írta Csukás István, amikor a dombra felfutó szőlősorok között, a boros pince jámbor háta melletti teraszon pihent meg.

Nehéz megmondani, mi minden kell egy ilyen kegyelmi pillanathoz: a lemenő nap, a kiszűrődő zene, frissen sült kenyérlángos, egy pohár hűs, illatos cserszegi fűszeres? Biztos receptet nem lehet összeállítani ezekhez a percekhez, de az biztos, hogy borospincék közelében gyakrabban és nagyobb eséllyel találhatunk rájuk.

Ezeket a pillanatokat keresi a letenyei Szőlő- és gyümölcstermesztők Egyesülete a Márton napi bormustrán, a Mura Menti Bornapok alatt, vagy amikor szlovén és horvát barátaiknál tesznek "tanulmányi" kirándulásokat.

Mostantól még több feltétel adott az idilli hangulathoz: az Öreghegyről a Mura-völgyre nyíló kilátás, a jókedvű szőlőtermelők, a finom bort kedvelő gazdák, a jóféle helyi borok, a környékbeli vendégek, a messziről érkező látogatók mellett mai nap főszereplője is, a felújított és berendezett nádtetős boronapince.

"Ha körülnézel a pincében, gondolsz-e arra, hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva?"  - kérdezi Pilinszky. "A szőlőből must lesz, a mustból bor. A szőlő ereje velünk marad, halálával kellett bevennie az időtlenséget. Minden borospince a halhatatlanság szigete" - írja.

Én pedig akarva-akaratlanul továbbgondoltam sorait. Valójában a halhatatlanság kis szigete minden olyan épület, minden olyan tér, ami összehozza és egyben tartja a közösséget, ami helyet biztosít a régi hagyományok űzéséhez és újak teremtéséhez. A halhatatlanság szigete minden olyan helyszín, ami kapcsolódik egy közösség múltjához, elmond valamit a jelenéről, és ígér valamit a jövőjére nézve.

A boronapince Letenye múltjáról azt árulja el, hogy az itt lakók mindig jó barátságban éltek a földdel, hogy a természetbe illőn építkeztek, hogy megbecsülték a finom szőlőt és a jó bort. A térség jelenéről azt mondja, az itt élők ma is őrzik örökségüket, és ma is szeretnek együtt lenni, együtt gondolkodni, együtt mulatni. A jövőre nézve pedig azt ígéri, egyre több kiránduló áll majd meg itt pihenni és gyönyörködni, egyre több csapat érkezik majd ide egy jót enni, bort kóstolni, mulatni és ünnepelni.

Azt olvastam, hogy a szőlőhegyi boronapincékben a "régi faprésekkel lassan, éjszakákon át folyt a préselés: időnként húztak egyet a présen. Közben meglátogatták egymást a szőlőszomszédok, elbeszélgettek a must és a világ folyásáról."

Bízom benne, hogy letenyei boronapince is megőrizte azt a tulajdonságát, hogy benne egy kicsit lelassul a világ, és egymás felé fordulnak az emberek.