PROGRAMNAPTÁR
2021. március 1. hétfő
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Őshonos gyümölcsfajtákról Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

2012. március 26. 10:30:00  nyomtatási kép

Szerte az országban őshonos gyümölcsfákat ültettek a hétvégén. Az elhivatott embereket támogatja a Vidékfejlesztési Minisztérium is az őshonos gyümölcs tájfajták szaporítását és árusítását lehetővé tevő rendelettel - mondta V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár szombaton, a Tündérkertek találkozójának pórszombati rendezvényén, ahol a gyümölcsoltással ismerkedhettek meg az érdeklődők.

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napi rendezvényen V. Németh Zsolt ezekkel a szavakkal köszöntötte a vendégeket:

"A történelem során a boldog újév olyan volt, mind a vándor lélek: változatos és szeszélyes időpontokban hol itt, hol amott bukkant elő. Szinte azt lehetne mondani, hogy az esztendő tele volt hintve újévekkel, mint megújító fűszerekkel. A rómaiak a tavaszi napéjegyenlőség idején, a görögök a nyár végeztével ülték az újévet. A keresztény egyházi év most advent első vasárnapjával kezdődik, de egykor március elsején ünnepelték, később pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony napján.

Egyik dátum sem volt véletlen, mindegyik valami új kezdetét jelezte, így március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja is. A hagyomány szerint Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust, s ez volt a gyümölcsfák oltásának a napja is.

Úgy tűnik, ennek a napnak most, 2012-ben is mesei ereje van, hiszen több új kezdeményezés is kapcsolódik hozzá. Itt, Pórszombaton, az ünnephez méltón gyümölcsfát oltani tanulnak a gyerekek, s miközben a gyümölcsoltással foglalatoskodnak, önmagukat is menthetetlenül beoltják a szülőföld szeretetével, a munka becsületével, a hagyományok tiszteletével.

A jó példa ragadós. A medesi kezdeményezés szárnyra kapott, a zalai és vasi felhívásra szerte az országban helyeseltek, s a Tündérkertek mozgalom keretében ezen a hétvégén több magyar településen is régi fajta gyümölcsfákat ültetnek. Az elkötelezett emberek mögé odaállt a Vidékfejlesztési Minisztérium is. Olyan rendeletet fogalmaztunk meg, ami lehetővé teszi az őshonos gyümölcs tájfajták szaporítását és árusítását.

Miért ez a nagy lelkesedés, elhivatottság? Ahogy Ambrus Lajos fogalmaz, azért, mert a kert "fény, szív, csoda s közben mámorító gazdagság (?) az odaillő régi tájfajtákkal a gyümölcs hasznossága és jósága mellé a hagyomány legnemesebb ápolását, s a régiek hagyatékának legszentebb megbecsülését is jelenti". De ahhoz, hogy ez a mámorító gazdagság fennmaradjon, hogy a hagyomány továbbéljen, össze kell gyűjtenünk, meg kell ismernünk, és meg kell védenünk hagyományos tájfajtáinkat.

Gyermekkorunkban még tudtuk a diófáról, hogy büszke, gigászi, amire nehéz felkapaszkodni. Az almafáról, hogy hiú, s elsősorban a saját szépségével törődik. A cseresznyefáról pedig, hogy minden fa közül a legkényelmesebb, a felső ágain olyan kényelmes ülőhelyet nyújt, ahonnan a cseresznye magot két ujjunkkal megszorítva jó messzire lehet lőni.

A szüleink, nagyszüleink, dédszüleink pedig ennél is többet tudtak. Tudták, hogy a bőralma, a nagyasszonyalma, a karácsonyalma, a vérkörte, a sózókörte vagy a csibelábú körte közül melyik milyen talajt szeret, melyik mikor érik, melyik finom frissen, melyikből fő ízletes lekvár, jófajta pálinka, melyikből készül a legjobb kompót a húsok mellé.

Hogy ez újra így legyen, az egyformán fontos Kovács Gyulának, Szarvas Józsefnek, Pórszombatnak, Alsóújlaknak, Győrvárnak, Kőszegnek, Oszkónak, Szombathelynek és a Vidékfejlesztési Minisztériumnak. Bízom benne, hogy összefogásunk eredményeként egyre többen fogják ismerni a szomolyai fekete cseresznyét, a gönc vidéki sárgabarckot és a szentesi rózsavirágú naspolyát.

Tájfajtáink itt nevelkedtek, a hazai környezethez alkalmazkodtak, népszokások, receptek, titkok, történetek egész sora kapcsolódik hozzájuk. Ha megismerjük őket, magunkról is többet tudhatunk meg. Ez is egy Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához méltó új kezdet."

Kovács Gyula pórszombati erdész, örökségvédő gyümölcstermesztő, a rendezvény házigazdája arra hívta fel a figyelmet, hogy őshonos fáink óriási veszélynek vannak kitéve az emberi pusztítás és az elöregedés miatt. Pedig érdemes megőrizni őseink hagyatékát, hiszen első ismert gyümölcsfajtáink az 1100-as évekből származnak, mint például a füzéralma. A gyümölcstermesztő arra buzdította a jelenlévőket, hogy kóstolják végig az őshonos gyümölcsökből készült termékeket - pálinkákat, szörpöket -, és a legízletesebb fajtából oltsanak egy fát. Egy terepasztalon azt is megnézhették az érdeklődők, hogy a Kárpát-medencében a Felvidéktől Erdélyig hol létesültek már közösségi gyümölcsöskertek, Tündérkertek.

Kovács Gyula kezdeményezte a ritka gyümölcsfák megőrzését szolgáló akciót. Felhívásában azt kérte, ezen a hétvégén mindenki oltson, ültessen egy fát nagyszülei hagyatékából, így őrizze meg a jövőjét. Ő maga több mint száz őshonos gyümölcsfajta oltványát gyűjtötte össze és neveli Medes-hegyi birtokán.

A mozgalomhoz a Vas Megyei Önkéntes Centrum is csatlakozott, és faültetési akciót hirdetett március 25-ére, hogy minél több városban, faluban létesüljön egy-egy őshonos fákból álló gyümölcsöskert. 15 településen ültettek különleges gyümölcsfákat. A Tündérkertek találkozójának védnöke Szarvas József színművész, aki Viszákon telepített tájfajtákból álló közösségi gyümölcsöst.

Az akcióban részt vett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság is, csaknem 40 régi gyümölcsfajtát (pl. házi berkenye, fehérszilva, zöld ringló, árpával érő körte, szegfű körte, húsvéti rozmaring alma, bőralma, nagytermésű húsos som) telepítettek az Igazgatóság csopaki székháza és zalaegerszegi irodája kertjében, a Salföldi majorban és a tihanyi Levendula Háznál.

Forrás: Vidékfejlesztési minisztérium Sajtóirodája