PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 24. csütörtök
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

A hazatérés 90. évfordulóját ünnepelte a legbátrabb falu

2012. február 13. 10:00:00  nyomtatási kép

A Kerca és Szomoróc egyesítésével létrejött Kercaszomor lakói, a "Communitas Fortissima" (Legbátrabb Közösség) cím birtoklói emlékeztek szombaton a bátor elődökre. A Magyarországhoz való visszatérés 90. évfordulóján V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője is együtt ünnepelt a kercaszomoriakkal.

Szomoróc az első világháború után két és fél évre a Szerb-Horváth-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) uralma alá került. 1922. február 9-én, tekintettel a kercai és szomoróci határőrök bátor helytállására, Szomorócot visszacsatolták az anyaországhoz. A helyiek az első évfordulótól kezdve minden évben megünneplik a visszatérés napját a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál.

Az idei ünnepségen V. Németh Zsolt a következő szavakkal köszöntötte az emlékezőket:

"Odüsszeusz hazatérése Ithakába, Kolumbusz visszatérése az Újvilágból Spanyolországba vagy az Apollo 14 űrhajó visszatérése a Holdról a Földre egytől-egyig jelentős, ünnepi, megható esemény volt. Számunkra azonban talán egyik sem olyan fontos és különleges, mint Szomoróc 1922. február 9-ei visszatérése Magyarországhoz.

Ez a 90 évvel ezelőtti esemény nem azért rendkívüli, mert a szomoróciak olyan messziről tértek haza, mint az Apollo legénysége, nem azért, mert a helyi lakosok távollétükben oly nagy felfedezést tettek, mint Kolumbusz, és nem is azért, mert olyan sokáig voltak távol, mint Odüsszeusz.

Mindannyian tudjuk, hogy a szomoróciak sem térben, sem időben nem hagyták el szülőföldjüket, amikor a Szerb?Horvát?Szlovén Királyság megerősített csapatai visszaszorították a határőreiket. De ami még ennél is fontosabb, hogy nemcsak fizikailag tartottak ki a hazájuk mellett a helyiek, de szívükben, lelkükben sem hagyták el Magyarországot. Ez adott nekik bátorságot, ez az, ami előtt még a Határmegállapító Bizottság is fejet hajtott, és ez tesz minket máig büszkévé. Ezzel érdemelte ki később Kercaszomor a Legbátrabb Közösség, a Communitas Fortissima címet.

Bár a szomoróciak tette történelmi, a mondanivalója most is aktuális. Most is szükségünk van bátorságra az élet apró és nagy pillanataiban egyaránt. Bátorság kell ahhoz, hogy elinduljunk, hogy megálljuk, hogy irányt változtassunk. Bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk a feladatainkat, hogy szembenézzünk a nehézségeinkkel, hogy felelősséget vállaljunk a döntéseinkért. Ahhoz is bátorságra van szükség, hogy ki merjünk állni az értékeink mellett, hogy nemet merjünk mondani másoknak, és igent merjünk mondani magunknak.

Nem Trianon idején volt az utolsó alkalom, amikor hazánk határait vitatták. Bár mostanra mindez már nem hadászati és térképészeti kérdés, ma is újra és újra meg kell húznunk a határainkat. Ki kell mondanunk, hogy meddig tart Magyarország, és hol kezdődik Európa. Mi az, amiről az európai közösséggel egyetértésben kell döntenünk, és mi az, ami a mi saját, belső ügyünk.

Megdöbbent Európa a kicsi Szomoróc bátorságán, és ma is sokan meglepődnek, amikor a kis Magyarország kiáll magáért. Sokan elgondolkodtak, vajon gazdagabb, sikeresebb lett volna-e Kercaszomor, ha nem ragaszkodott volna Magyarországhoz. Ma is sokan felvetik, előrébb jutna-e hazánk, ha saját érdekeit, értékeit kevésbé helyezné előtérbe.

Mi azonban megtanultuk a kercai és szomoróci felkelőktől, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nincs helye a mérlegelésnek. Nem mérjük fel, nem hasonlítgatjuk másokéhoz édesanyánk szépségét, adottságait, s ugyanígy nem hezitálhatunk, nem ingadozhatunk akkor sem, amikor hazánk mellett kell kiállnunk.

Kedves emlékező, ünneplő Kercaszomoriak!

Azt mondják, életünk merészségünk arányában zsugorodik össze vagy tárul szét.  Számomra Kercaszomor története is bizonyíték erre. Elődeink merészségének, bátorságának az eredménye, hogy mostanra kitárult az életterünk, hogy több a levegőnk, hogy szélesebbek a lehetőségeink, s az ő példájuk emlékeztet arra, hogy mindez mellett bátran ki is kell állnunk.

Köszönet és hála nekik mindezért!"