PROGRAMNAPTÁR
2024. június 23. vasárnap
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30



FACEBOOK

A német kultúra hírvivőivel ünnepelt V. Németh Zsolt

  nyomtatási kép

Fennállásának 35. évfordulója alkalmából köszöntötte a rábafüzesi asszonykórust V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője.  A szombati ünnepségen Hianz-Heimatmuseum kibővített képtárát is megnyitották.

A rábafüzesi Német Kisebbségi 2008-ban nyitotta meg helytörténeti képtárát, de az azóta eltelt időszakban olyan sok képet és tárgyi emléket  gyűjtöttek össze, hogy újabb helyszínt kellett keresniük: így mostantól fiókkönyvtár egyik fala is a kiállítás része, amit szombaton ünnepélyes keretek között mutattak be az érdeklődőknek.

Az ünneplésnek másik apropója is volt, 35 évfordulóját tartotta a rábafüzesi asszonykórus, ami 1976 óta hírvivője a helyi kultúrának. A kórus a hazáról és a szeretetről szóló dalokkal örvendeztette meg a vendégeket, de ezúttal ők is kaptak meglepetést, V. Németh Zsolt furulyán játszott el neki népdalokat köszöntőbeszéde után.

 "Kodály Zoltán egyszer azt mondta: Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Itt, Rábafüzesen mindig eszembe jut ez a gondolat, mert a hianzek tudják, mekkora kincs a megőrzött nyelvjárásuk.

Ez egy olyan kötőanyag, ami egyben tarja a közösség tagjait és összeköti a generációkat. Azt hiszem, ennek a lelkes és összetartó csapatnak az a titka, hogy a dialektusukon kimondott szavak szinte varázsigeként hatnak: teremtenek. Öntudatot, összetartást, emlékezést, élményeket és jövőt. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi különleges ötlet, rendezvény, intézmény, kiadvány valósult meg itt annak köszönhetően, hogy a helyiek értékelik és őrzik kultúrájukat, miközben kíváncsiak a körülöttük élőkre is. Ebbe a sorba illeszkedik a mai rendezvény is, ami azért különleges, mert a műveltség, a kultúra, a hagyományok ezúttal több csatornán is érkeznek: szemnek, fülnek egyaránt kedveznek.

A Rábafüzesi Hianz-Heimatmuseum kibővített képtára a szemünket kényezteti, de az érzelmeinkre, értelmünkre is hat azáltal, hogy eljátszik az idővel. A pillanatot ragadja meg, és kimerevíti azt az állandóságba. A múltról mesél a jelenben élőknek és ezáltal a jövőt állítja biztos pályára. Persze erre a varázslatra önmagában a képek nem volnának képesek, hiába kerülnek albumba, keretbe, falra. A csodát csak az érdeklődő nézők tudják véghezvinni. Mást jelent ugyanis egy képet nézni, és mást jelent látni is azt. Aki látja, az olvas benne, beszélgetésbe elegyedik vele, azt képes a kép bekapcsolni az idő folyásába, annak segít a kép hazatalálni a végtelen térben. 

Azt hiszem, ez a képtár már egyedül, önmagában is sokat tud tenni a közösség megtartásáért. De szerencsére nem magányos harcosról van szó, sok segítője akad Rábafüzesen. Itt van például a Rábafüzesi Asszonykórus. Tagjainak szívből gratulálok a kórus 35 éves fennállásához, a kitartáshoz, a sikeres előadásokhoz, és kívánok nekik még számtalan hasonlót.  Róluk is egy Kodály-idézet jut eszembe: Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon is vezet át út. De mi (?) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.

A Rábafüzesi Asszonykórus immár három és fél évtizede munkálkodik azon, hogy virágos rétekké változtassa az ünnepeket és a hétköznapokat, a helyi, a regionális, az országos, sőt a külföldi rendezvényeket is. Teszik ezt szorgalmas munkával, és az együtténeklés varázslatával."