PROGRAMNAPTÁR
2020. augusztus 11. kedd
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

A kőszegi ostromra emlékezett V. Németh Zsolt

2011. augusztus 31. 10:20:00  nyomtatási kép

Augusztus 30-án ünnepelték Kőszegen az 1532. évi török ostrom 479. évfordulóját. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány 25 napon át tartotta a várat a törökkel szemben, s ezzel nemcsak Kőszeg városát védte meg, de megakadályozta Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását is. A városi történelmi emléknapon V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár mondott ünnepi beszédet.

Kosztolányi Dezső írja egy versében: "mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, / mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég"  - idézte az államtitkár. Hasonló helyzetben van Kőszeg is. Az elmúlt 1532-es ostrom csodás emléke máig itt kísért, a rég elhunyt várvédők pedig ott őrködnek ma is a város és lakói felett - tette hozzá.

Hogy mindez miért lehetséges? Mert a város történetének erre a kiemelkedő és meghatározó időszakára nemcsak a várfalak és a történelemkönyvek emlékeznek, de az utódok, az örökösök is: a város vezetése, a városi szervezetek, a tűzoltók, a nemzeti kisebbségek, a művészeti csoportok, az iparosok, s valamennyi vendég, akinek volt szerencséje részt venni 2007 óta a Kőszegi Ostromnapokon.

Ez a rendezvény, ez az évenkénti rendszeres múlt felé fordulás minden érintettet kiragad a hétköznapok körforgásából. Különös módon mégsem távolít el minket a jelentől és a jövőtől. Épp ellenkezőleg: az emlékezés, a történelmi események megidézése hozzákapcsol egy tradícióhoz, egy nemzeti hagyományhoz, s ezáltal segít megtalálni a helyünket a mai világban is - méltatta az Ostromnapokat V. Németh Zsolt.

479 éve így fordult Jurisics az embereihez: "Kétszázezer török jön Kőszeg ellen. Tudják, mennyi az? Borzasztóan sok. Ezerszer több nálunk. Ezerszer."  Nem sok reménnyel kecsegtettek ezek a szavak. Mégis még ugyanezen a nyáron egy követ megtehette, hogy az illem végső határáig elmerészkedve magát a német-római császárt, V. Károlyt emlékeztesse: "?felséged jól tudja (?), hogy ott, azon a területen egyetlenegy kis vár, ha szabad emlékeztetnem, Kőszeg vára maga feltartotta a szultánt. Az ostrom idővesztesége miatt tört meg a szultán hadiereje" - folytatta a visszaemlékezést.

Mi történt azon a nyáron, mi történt azon a dicsőséges 25 napban, ami miatt a császár előtt is kihúzhattuk magunkat, s ami előtt 2011-ben is meghajtjuk a fejünket? Valami egészen váratlan. I. Szulejmán seregét megállította és feltartóztatta Nyugat-Magyarország, Szlavónia és az osztrák örökös tartományok rendjeinek közös ellenállása. Jurisics Miklós és az a kevesebb mint ezer hadra fogható férfiember, a mögöttük álló 800 asszonnyal és 2300 gyerekkel példát mutatott bátorságból, vitézségből és kitartásból.

Hiába az ostromágyúk, hiába a kötélhágcsós rohamok, hiába a tüzes nyilak özöne, nem győzedelmeskedett a török. Hogy mi volt a kőszegiek legfőbb fegyverei? Nehéz azt szavakkal elmondani. Talán a költő Reményik Sándornak sikerült legjobban: "Először sírsz. / Azután átkozódsz. / Aztán imádkozol. / Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék-erőd. / Akarsz, egetostromló akarattal"

Ez az "egetostromló" akarat az, ami erősebb a várat ostromló törököknél is. Ez az emberfeletti hit az, ami a többszörös túlerő ellenében is kitart: nemcsak 25 napig, de 439 évig és még tovább. Ez az az örökség, az a fegyver, amit a Jurisicsék ránk hagyományoztak, s aminek hasznát vesszük a jelenben és a jövőben is.

Ma is vannak ostromok, a jövőben is lesznek. Sokszor nem ágyúval és nyíllal támadnak, hanem rosszindulattal, széthúzással, sekélyességgel vagy épp közönnyel. De a kőszegiektől már megtanultuk minden ostrom ellenszerét: a hitet, a bátorságot, a kitartást és mindenekelőtt az összefogást. Ebből építjük a bástyáinkat, amire támaszkodhat az ország.

Erre lehetünk büszkék, és ezért mondhatjuk 479 év távlatából ugyanazt, amit a Kovács mondott Jurisicsnek Spíró György drámájában a kőszegi ostrom előtt: "Maradok. Itt vagyok itthon (?) Apám is itt élt, nagyapám is, dédapám is, szépapám is, itt fog élni a fiam is, az unokám is" - zárta gondolatait V. Németh Zsolt.