PROGRAMNAPTÁR
2020. október 29. csütörtök
HKSzCsPSzV
     

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Jeli nap

2011. május 16. 08:37:55  nyomtatási kép

Ambrózy-Migazzi István az általa alapított Kám község határában fekvő Jeli Arborétumban kapott új szobrot, amit szombaton avattak fel V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár jelenlétében. Az illatos tündérkertbe tömegek jöttek ki ez alkalommal, hogy az ünnep előtt és után a pompázó rododendronok között sétáljanak.

  A gyönyörködtetés, a színek gazdagítása volt Ambrózy-Migazzi István (1869-1933), a "virágos gróf" célja, amikor növényeket kezdett itt telepíteni. A kertépítés 1922-ben kezdődött. Ambrózy kertész volt és varázsló. Sokat áldozott arra, hogy kedvenc hazai és külföldi növényeit idehozassa. A kert egy sűrű borókás részében temették el, ahogy kívánta - "Semper vireo" (Mindig virulok) sírfelirattal. Síremlékénél V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár mondott beszédet szombaton:

"?Emlékszem egy mesére egy kisfiúról. Ez a kisfiú úgy született, hogy a keze nyomán mindenhol virágok nyíltak. Kezdetben bosszantotta ez a képessége, később maga és mások örömére kezdte elkamatoztatni. A legszebb cselekedete az volt, amikor egy éjjel egy egész fegyver- és lőszerraktárt simogatott végig. Másnap elmaradt a háború, mert a puskákból és ágyúkból csak virágok bukkantak elő.                                                                   Ez a mese pedig eszembe juttat egy igaztörténet. Egy igaztörténetet a "virágos grófról", aki az első virágháborút és Trianont követően arborétumot telepített. Akinek csodálatos kertje ugyan megsínylette, de túlélte a második világháborút. Igaz a rododendronok nem tömítették el végleg és azonnal a puskacsöveket, mégis azt gondolom, Ambrózy-Migazzi István a mesebeli kisfiúhoz hasonlóan nagy tettet vitt végbe.

Nem adta fel az álmait, hanem nekilátott megvalósítani az elképzeléseit.  Bízott abban, amit Wass Albert is megfogalmazott:

"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyárfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."

Ambrózy gróf úgy döntött, az életnek erre az oldalára szeretne odafigyelni. Úgy döntött, erre szeretné felhívni a többiek figyelmét is. Mindezt szerényen, csöndes építkezéssel tette. Munkája nem csak a szó szoros értelmében talált termékeny talajra. Hiszen álmai és gondolatai tovább élnek az őt követőkben.

Példát állított, megmutatta, hogy igenis van a világnak egy sarka, aminél fogva ki lehet fordítani magából.

Megmutatta, hogy ezt a sarkot nem odakint kell keresnünk, hanem önmagunkban. Nem számít, milyen nehezek a körülmények, a világ megváltoztatásába bármikor belefoghatunk egy apró lépéssel: mondjunk egy jó szót, tegyünk valami nemeset, vagy egyszerűen ültessünk el egy virágot. Számomra elsősorban ezt jelenti Ambrózy-Migazzi István munkája.

De tanulhatunk tőle számos más dolgot is. Mindenekelőtt odafigyelést. Odafigyelést az élet apró csodáira: nárciszokra, liliomokra, páfrányokra. Megtanulhatjuk tőle az újrakezdés szépségét is. Gondoljuk csak arra, milyen gyönyörű kertet hagyott félbe a felvidéki, malonyai birtokán; s hogyan kezdett neki újult erővel a munkának 1922-ben szülővidékén. Végül pedig tanulhatunk tőle, hitet elszántságot, kitartást. Hitt abban, hogy ennek a tájnak a talaja és éghajlata alkalmas a havasszépe befogadására, hitt abban, hogy odafigyeléssel és sok munkával megvalósulhat a tündérkert.

Ambrózy-Migazzi István álma és lelkesedése túlélte 1933-as korai halálát.

A második világháború megrázkódtatása után az erdészek és botanikusok továbbfolytatták munkáját. Ennek köszönhetjük, hogy ma itt állhatunk. Engedjék meg, hogy befejezésül Kalkuttai Teréz anyai soraival köszönjem meg a virágos gróf és követői munkáját:

"Figyeld meg a természetet: a fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézd a csillagokat, a holdat és a napot: csendben mozognak. Szükségünk van csendre, hogy megérinthessük egymás lelkét."

Emlékezzünk hát csendben arra az emberre, aki az elcsendesedéshez ilyen csodálatos környezetet teremtett?"

Ambrózy felavatásra kerülő új szobránál Orbán Lajos vasvári erdészeti igazgató is szólt, kiemelve, hogy a gróf szellemi örökségét az utókor méltóképpen építette és fogja építeni tovább, keresik a fejlesztési lehetőségeket. A nagy kertész első szobrát Cs. Kovács László, az újat Görög András fafaragó készítette. A régi maradványai most az emlékházban láthatók.

Akik  arra járnak, megnézhetik azt a fában megörökített arcot, az azon tükröződő nemes lelket, amely e csodával határos helyet megteremtette.