2024. március 29. péntek
|
"Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki."
Szombaton - Szomoróc Magyarországhoz való visszatérésének 89. évfordulóján ökumenikus megemlékezést, majd koszorúzást tartottak a szomoróci haranglábnál. Utána a kercaszomori faluházban ünnepi beszédet mondott V. Németh Zsolt aki a térség képviselőjeként 2008-ban elfogadtatta a parlamentben, hogy a település elnyerje a LEGBÁTRABB FALU címet.
"Egy ősi kínai legenda szerint a király egy napon elment vadászni az embereivel. A szekerek rendben haladtak, amikor hirtelen egy sáska állt eléjük az út közepén, széttárt mellső lábakkal. Nyilvánvaló volt, hogy megpróbál harcolni a kocsi ellen, megpróbálja visszatartani. A király nagyon meglepődött. Megálljt parancsolt a csapatának, majd megkérdezte, milyen teremtény volt, amely őt feltartóztatta. Elmondták neki, hogy egy egyszerű sáska került az útjukba. Az uralkodó hangosan sóhajtott a sáska bátorságán, s megparancsolta az embereinek, hogy fordítsák vissza a szekereket. Útban hazafelé a király arra gondolt. "Nagy kár, hogy ez a teremtmény nem több egy rovarnál. Ha ember volna, ő lenne a legbátrabb harcos a világon".
Kedves Kercaszomoriak!
Magyarország szerencsés ország, mert amellett, hogy nekünk is vannak szép számmal mondáink, legendáink, népmeséink, van nekünk Kercaszomorunk is. Van egy településünk, aminek nem kitalált történetét, hanem valós történelmét mesélhetjük gyermekeinknek, ha bátorításra szorulnak. Márpedig sokszor szorulnak bátorításra apróbb-nagyobb dolgokban: odamenni és megszólítani egy náluk nagyobbat; elmondani túlzónak tűnő vágyukat; elindulni a nehezebb, de helyesebb úton; nekivágni egy erőn felülinek tűnő feladatnak; kiállni az igazuk mellett, ha véleményük különbözik a többségétől.
Ilyenkor elő lehet venni a diafilmet a bátor nyusziról, fel lehet olvasni Zelk Zoltán versét a bátor sárgarigóról. De ahogyan nő a gyermek, és egyre többet tud meg települése, hazája történelméről, előbb utóbb őseire ismer a mesehősökben.
"Sárgarigó varjat kerget, fészkét úgy vigyázza. Más madár nem telepedhet most arra a fára. Még a sas is megjárná, ha éppen arra járna." - így szól a vers. Akinek van füle hozzá, meghallja benne a magyar múltat. A kis rigóban ráismer a bátor kercaikra és szomoróciakra, a fekete varjúban felfedezi a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megszálló csapatait, s talán megérti, hogy az igaz bátorság előtt nemcsak a büszke sas, de még a trianoni békediktátum is fejet hajt.
Hölgyeim és Uraim!
Van egy latin kifejezés, amit február 9-e táján egyre gyakrabban hallunk. Gyakrabban, mint a status quót vagy a deus ex machinát. Ez a kifejezés a Communitas Fortissima. A legbátrabb község címe nekünk, magyaroknak mindig is többet fog mondani, mint a fennálló állapotra utaló status quo vagy az isteni beavatkozást jelentő deus ex machina. Ugyanígy a szomoróci felkelés is mindig közelebb áll majd a szívünkhöz, mint a távoli országok állóháborúi és a görög drámák sorsfordító eseményei - és ez így van rendjén.
Tanulságos a keleti legenda, elgondolkodtató a világtörténelem számos eseménye is, de ha valódi erkölcsi támaszra, igazi bátorításra van szükségünk, mégiscsak a saját múltunkhoz kell fordulnunk. Kérdéseinkre ott kapunk választ.
A szomoróci történelem számomra azt mondja:
"Rossz a világ? Légy jó tehát magad!
Üres a lét? Adj tartalmat neki?
Az ember szolga mind? Légy te szabad!
Hídd sorsodat bátor versenyre ki."
- zárta ünnepi gondolatait V. Németh Zsolt.