Több száz milliós városrehabilitációs beruházás végére tettek pontot vasárnap Vasváron. Ünnepélyesen felavatták az új közösségi létesítményeket.

Igazi ajándéknak nevezte a vasárnapi, belvárosi avatássorozatot Kovács Tilda polgármester, még az ünnepi hangulatot árasztó, sűrű hóesés előtt. Advent első vasárnapján avathatták fel a vasváriak a megújult belvárost, annak is a történelmi magját. A polgármester röviden vázolta az építkezések menetét, ismertetve a sarokszámokat. Eszerint 413 millió forintot szánhattak a felújításra, ebből 47 millió volt az önrész. Számos helyi és más megyékből érkező cég ügyködött, jópár embernek adva munkát.

- Dologhoz jutottak a helyi vállalkozók is. Akik velünk egyetemben a város stratégiai irányát erősítették, jelesül a gazdaság élénkítését, a turizmus fellendítését - mondta Kovács Tilda, aki szerint a lehető legszebb adventi ajándékot kapta a város. Mivel a felújítás révén új kapuk nyílhatnak meg.

- Nem csupán álom immár a nagyobb fesztiválok letelepítése, vagy a vallási turizmus kiterjesztése. Beindulhat a vendéglátás és fogadás, újabb vasváriaknak adva feladatot és munkát. Amit ma felavatunk, az mind az itt élőket szolgálja. Úgy, hogy azt is gyönyörködteti, aki csak átutazik a városon.

A munkálatok során szinte teljesen megújult a város parkolóövezete. Számos közösségi tér, játszótér létesült. Felújították a városi könyvtárat, a történelmi Domonkos kolostort.    

 

Ez utóbbi mellett, a rendezvénytérnek elkeresztelt helyen mondott avatóbeszédet V. Németh Zsolt államtitkár, a város korábbi polgármestere, aki  elindítója  volt a beruházásnak.:

"Hölgyeim és Uraim! Vasvári Polgárok!

Barátaim!

A belvárosi rehabilitáció jelentős állomáshoz érkezett. Befejeződött a közterületeken, középületeken végzett munka. Tavasszal vállalkozói partnereink üzleteiben folytatódik a kivitelezés. Megújult a könyvtár, a városháza. Parkolók épültek, utcák, járdák szépültek, s váltak biztonságosabbá. Az egymásba ölelkező kis terekhez újabb - egy fiatalosabb - csatlakozott. A környezetébe harmonikusan illeszkedő rendezvénytérrel visszaadtuk a városnak azt a zöldfelületet is amelyet a kulturális központ építésével elvettünk.

Az ünnepélyes átadásokon a kötelező gyakorlat a köszönet. Köszönni és kérni egybetartoznak! Nemcsak az illendőség, de a célszerűség miatt is, hiszen a kivitelezés végeztével nem fejeződik be a projekt. Az átadást követően el kell számolni a támogatással és fenn is kell tartani a létesítményeket. Meg kell hát köszönni az eddig végzett munkát és kérni az újabb erőfeszítést.

 Köszönöm egykori kollégáimnak  akik műszaki, pénzügyi, jogi  területen dolgoztak és dolgoznak a programon. Köszönjük a belső és külső projektmenedzsereknek a sikeres pályázatot. Régészek, művészettörténészek, szakértők, tervezők, könyvvizsgálók, műszaki ellenőrök munkáját. És köszönjük a generálkivitelezőnek és alvállalkozóinak, hogy az i-re feltették a pontot. Elismerés illeti a polgármester asszonyt, hogy e népes stáb irányítási feladatait a munka dandárjában átvette.

A program során a vállalkozókon kívül partnerünk volt az egyházközség is amelynek e sokrétű feladat közül mindössze a templomra eső kivitelezési költségek 15%-át kellett finanszíroznia. Az önkormányzat vállalta magára a kolostorkert átépítését, az ottani vizesblokk kialakítását, nyílászárók cseréjét, a homlokzat- és a tetőzet felújítását.

Persze a mindezekért elhangzó halk köszönet esetén is azt válaszoltuk volna, hogy ez valamiképpen természetes dolog. Mert mindez a miénk! A templom, a kolostor, a városháza, a plébánia, az iskola, a könyvtár, a terek, az utcák, a patakok a Szentkút fái. Mindez a miénk! Akit rövidebb-hosszabb időre Vasvár - vagy annak egyik közösségének - vezetőjévé választottak - vagy éppen kineveztek - annak magáénak kell éreznie mindezeket. Magáénak,  de nem sajátjának!                       A kolostor az elmúlt évek módszeres munkájával azért újulhatott meg, mert a domonkos rend távoli városban székelő magyar, magyar-lengyel vagy éppen színlengyel tartományfőnöke pénzzel is, de mindenek  előtt bizalommal támogatott bennünk és működött együtt e páratlan műemlék megmentésén.

Hölgyeim és Uraim!

Okunk lenne az örömre akkor is ha  csupán azt ünnepelhetnénk, hogy a most átadott munkák révén kényelmesebben , biztonságosabban közlekedhetünk a szélesebb utcán, az elkészült járdán, parkolhatunk a parkolóban. Hogy a kicserélt ablakok, hőszigetelt falak révén nem szökik el a hő, ezáltal jelentős megtakarítást érünk el a fűtési költségekben, hogy a tetőfelújítást követően nem kell többé vödrökkel rohangálni a tavaszi hóolvadáskor. Még csak nem is csupán annak örülhetünk, hogy mindez nemcsak jó, hanem szép is lett. Ennél most jóval több történt!

Olyan új helyek születtek melyek nem csupán szépek, harmonikusak, hanem a kisvárosi léptéknek megfelelők, szervesen illeszkednek hagyományainkhoz,  jellegzetesen  vasváriak. Egy ilyen helyen állunk most.

Hamvas Béla Öt géniusz című művében a következőket írja:

"A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel.

A tér és a hely között az a különbség,

hogy a térnek száma, a helynek arca van."

"Genius loci" -így hívták az ókori római vallásban egy hely védőszellemét. Ázsiában a mai napig áldoznak a hely szellemének városi, házi és üzleti kültéri és beltéri szentélyek formájában.

Az újkor kezdetén a "hely szellemét" a kert és tájépítészet fontos alapelvévé tették: az építési terveknek mindig alkalmazkodni kell a kontextushoz, a természetes környezethez.

Ma a "genius loci"-t, a hely szellemét arra a megmagyarázhatatlan érzésre használjuk, mely egy- egy helyen hatalmába kerít bennünk. Mintha a helynek magának is emlékezete volna, mely megőrzi és visszasugározza az ott élők és a valaha ott éltek érzéseit, habitusát, értékrendjét. Régi idők atmoszféráját , hangulatát.

Ez az, ami miatt mi itt szeretünk élni! Itt építettük a házunkat, melyben benne van két kezünk munkája, itt neveltük gyermekeinket, ültettük a fákat, melyről enni szeretnénk? De ezen kívül a  hely  szelleme  az, amely itt tart bennünket. Genius loci?  Ebben  úgy érzem és vélem, hogy benne van a dombhátra felkúszó, völgybe lefutó utcák alkotta egyedi településszerkezet, a "hármashegyek" sajátos világa,  a vasvári béke emléke, a vasvári kenyér illata, a Zöldfa ablakain  áthallatszó cigányzene,  a Kossuth utcai üzletek kinyíló spalettái,  a szentkúti forrás csobogása, a mozi olajos padlója, a fúvószenekar dallamfoszlányai, a kiskocsmák 56?-os történetei, a körmenetek  gyertyafénye.

 A hely szelleméhez tartozó elemek szűntek meg, újak pedig születtek. Új életet él a "római sánc", kilátóról tekinthetünk a Rába völgyére, vasvári zarándokéneket játszik a Királyok kútja, s néhány éve együtt gyújtjuk meg a gyertyát az adventi koszorún.

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Ma azt ünnepeljük, hogy ismét újabb elemekkel bővült a "genius loci" . A hely szelleméhez illeszkedően, élhetőbbé, szerethetőbbé téve városunkat. A helyet, melynek "arca" - mégpedig szép arca - van . Hagyjuk, hogy tükröződjön vissza benne a mi tekintetünk és őrizzük meg olyan tisztának, szeretetre méltónak, őszintének amilyen most!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"

  Ezután turisztikai  konferenciát tartottak a Nagy Gáspár Mûvelődési Központban, ahol előadást tartott Kovács Ferenc megyei elnök is. Hangsúlyozta: a megye támogatja Vasvár törekvéseit.