PROGRAMNAPTÁR
2019. október 21. hétfő
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Jobb lesz itt az élet

2010. november 15. 16:04:29  nyomtatási kép

Megyer - Számba kell venni az értékeinket és azokat hasznosítani kell. A Vidékfejlesztési Minisztérium dolga, hogy ehhez segítséget nyújtson - jelentette ki V. Németh Zsolt a szombati faluátadó ünnepen.

 

2010. november. 15. hétfő


Veszprém megye legkisebb községében egy Leader-támogatással zajló falumegújító program első fázisának befejezését ünnepelték. A vidékfejlesztési tárca államtitkára szerint sok hasonló falu van az országban, amelynek a megyeri program példa lehet arra, hogy van más út is. Lasztovicza Jenő, a megyei önkormányzat elnöke a házak megóvása mellett nagyon fontos eredménynek tartotta azt is, hogy a majd Megyeren pihenő városi felnőttek, gyerekek közvetlenül is megismerhetik a vidéki életet és a természetet.

Gratulált az elvégzett munkához dr. Rédei Zsolt, a projekthez támogatást adó Éltető Balaton-felvidékért Leader Egyesület elnöke is. Az ünnepségen Pajer Kristóf polgármester a falu öt őslakos családjának emléklapot adott át azért, hogy türelemmel viselték az eddigi munkát.

Megújul a legkisebb község

Jelentős dátum megyénk legkisebb településének életében a szombati avatóünnepség: eljutottak az első fejlesztési mérföldkőhöz. Az eddigi munka és az érintettek elszántsága garancia arra, hogy Megyeren a házakat, az épített örökséget mindenképpen megőrzik az utókornak.

A statisztikai hivatal helységnévtára szerint 2009-ben 29 lakosa volt a falunak gyerekekkel, felnőttekkel együtt, akik 25 házban éltek. A népesség nagysága alapján akkor a 16. legkisebb községe volt az országnak. Az idén jelentősen megnőtt a falu lakosainak száma, csak a felnőttek közül 41  szerepelt a választási névjegyzékben.

Az utóbbi évek történetét egy Budakeszin élő baráti társaság megjelenése határozta meg, akik négy-öt évvel ezelőtt elkezdtek ingatlant vásárolni a kihalófélben lévő községben.
- Apósomnak volt itt egy háza, lejöttünk, én megvettem a szomszéd házat, a haverom meg a másik szomszédot, mert üres volt - elevenítette fel az új honfoglalás kezdetét az ünnepség után kérdésünkre Pajer Kristóf, akit az ősszel már második alkalommal választottak polgármesterré a Megyeren szavazók. Gyors számolása szerint 15 ingatlannal rendelkeznek a budakesziek a faluban, és ahogy az ünnepségen elhangzott, öt olyan család van, amelyik igazán helyinek tekinthető.

- Négy éve kitaláltuk, hogy bele kellene vágnunk a falusi turizmusba. De rá kellett jönnünk, hogy az önmagában kevés, ha megcsináljuk a magunk házát, még mindig kérdés, mi van a Dani bácsiéval, ami meg egy nagyon lepukkant épület. Egységes faluképet szerettünk volna kialakítani, hogy ne riasszuk el a vendégeket, ezért egyesületünk és az önkormányzat közösen elkezdett pályázni azoknak a házaknak a rendbetételére, ahol a gazdának nincsen pénze, hogy egy ilyenbe beleugorjon.

A mintát a falu 1906-os képe adta, ahogy újraépítették a házakat, amikor egy tűzvész elpusztította a régi nádtetős épületeket. Akkor egységes stílusban újították fel mindegyiket, és erről részletes le-írást is készítettek. A mai felújításokat ennek megfelelően végzik el.

A pénzt a munkához a Leader-pályázaton nyerték. Az Éltető Balaton-felvidékért Leader Egyesület honlapján közzétett adatok szerint a turisztikai tevékenységek ösztönzésére első körben kiosztott 317 millió forintból 58 millió forintot hat megyeri ingatlannal rendelkező személy  illetve vállalkozás  kapott vendégház kialakítására. Egy másik pályázaton pedig az önkormányzat és a budakeszi bebírók egyesülete 2,9 millió forintot nyert a többi ház homlokzatának a felújítására.

- Most jutottunk el a projekt megvalósításában az első mérföldkőhöz. Egy héttel később már valószínűleg sokkal jobban állnánk, de ma van Megyer névnap  indokolja a szombati ünnepség időpontját Pajer Kristóf. Eddig a pályázaton nyertes, magántulajdonban lévő épületek felújítása mellett öt másik ház homlokzatát is rendbe hozták az 1906-os formában. A terv az, hogy a jövő nyárra az összes homlokzatot megcsinálják.

Konferencia az istállóban

A falu egyik épületében közösségi házat akartak kialakítani. Az erre kidolgozott projekt a Leader-pályázaton tulajdoni problémák miatt nem nyert, ám a közben meghirdetett integrált közösségi és szolgáltató terek kialakítását (IKSZT) segítő pályázaton sikerrel szerepeltek vele mint egyesületek házával. A 25 millió forintos támogatással tervezett munka lassan a végéhez ér.

Az épület hátsó végében lévő istálló tanácskozásra, táncra, gyermekeknek szervezett játékos foglalkozásokra egyaránt alkalmas lesz. Az épület középső részében egy boltot alakítottak ki, ahol már most láthatók az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület területén készített helyi termékek.

A ház egykori tisztaszobája most kiállítóhelyként működik, ahol az elmúlt négy esztendőben a házak felújításáról készített fényképeket lehet megnézni.

(Napló-Online nyomán)

 

V. Németh Zsolt államtitkár  az eseményen a következőket mondta:

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Megyeriek! Kedves Vendégek!

A Marcal-part gyöngyszeme, a kicsi Megyer egy szép álmot dédelgetett. Olyan akart lenni, mint a múlt század hajnalán, 1906-ban. Egyszerre akarta felidézni múltját, ápolni hagyományait, és építeni a jövőjét. Ma azt ünnepeljük, hogy Megyer álmai folyamatosan teljesülnek. 

Hogy ez minek köszönhető? Nem a véletlennek, nem a körülmények alakulásának, még csak nem is a csillagok szerencsés állásának. Az itt lakók akarata, lendülete, szeretete viszi előre ezt a falut, amit nem is olyan rég még a teljes elnéptelenedés fenyegetett. A megyeriek összefogása, kitartása, bizakodása egy ferences szerzetes szavait juttatja eszembe. Böjte Csaba sanyarú körülmények között élő erdélyi gyermekeket karol fel. Ő hívta fel a figyelmünket a Hargitán álló fenyőfákra:

Ezek a fák, mikor elkezdenek nőni, nem gondolkoznak azon, hogy szikla van-e alattuk vagy termőföld: beleeresztik a gyökerüket. Nekimegy a sziklának a kis gyökér, megtalálja rajta a picike rést. És amikor a nagy szelek jönnek, jól jön az a szikla, másképp könnyebben kifordulna a földből. Ezért mondja Böjte Csaba, hogy "Nem kell irigyelni azt a magot, amelyet jó földbe vetett a magvető, s nem kell megijednünk a mostoha talajtól."

Minden csak nézőpont kérdése. Berecz András, a mesemondó említette, hogy egyszer így igazították útba Csíkban: "Kapackodjon ki a tetőre azon a felitőn!" Kérdezte, "mi volna az a felitő?" "Ugyanaz, mint a leitő ? válaszolták ? de ha van erő, van akarat s felkapackodik, akkor már: felitő.

Így gondolkozott Megyer is. Nem ijedt meg a nehéz körülményektől, és elkezdett növekedni. Nem méreteiben, de színeiben, ízeiben, programjaiban. Felépítette, sőt valójában újraépítette mesebeli világát, és ezt meg is mutatja vendégeinek. Ez a kis falu olyan hitelesen talált vissza múltjához, hogy szinte hallom az idei szilveszteri híradó összefoglalóját:

"Februárban megjelent Ady Endre Új versek című kötete, áprilisban földrengés rázta meg San Franciscót, októberben a hölgyek örömére a fodrászok bemutatták a tartós hullám, a dauer elkészítését, novemberben pedig hivatalos segélykérő jelzéssé nyilvánították a tititi-tátátá-tititi - t, vagyis az SOS-t."

Több mint száz évvel ezelőtti kort idéz a település arculata. Olyan ez, mint megtalálni egy réges-régi sütemény receptjét, s elkészíteni karácsonyra. Már-már elfeledett, mégis ismerős ízek. Az egész semmit sem érne, ha a recept a fiókban vagy a sütemény a dobozban maradna. Szerencsére, nem így van. A faluátadásra invitáló meghívón egy szép öreg kulcs hirdeti, bárki benyithat, Megyer megosztja kincseit az idelátogatóval. A vendég élvezheti az erdő csendjét, a vadászat izgalmát, a disznótor ízeit, sétálhat a Marcal partján, felülhet a lovas szánra, megkóstolhatja a háztáji finomságokat.

Remélem, mind többen látogatnak el ide, és szeretnek bele a falvak hangulatába, fedeznek fel régi és új értékeket. Mint az egyszeri kisfiú, akit jól kereső édesapja vidékre vitte, hogy lássa a nehéz körülmények között élő falusiakat, s felfogja, ő milyen szerencsés. A gyermekek azonban még nem a szemükkel néznek, hanem a szívűkkel. Így amikor az apa megkérdezte a kisfiút, hogy mit látott, az így felelt: "Azt, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. És van még bocijuk, kiscsikójuk, malacuk is. Nekünk medencénk van, ők egy patak partján laknak. A mi kertünket lámpák díszítik, nekik a csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övék: amíg a szem ellát. Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk."

Én pedig köszönöm Megyernek, hogy megmutatja, milyen gazdag lehet egy kis település. Köszönöm, hogy bizonyítja, értékes a múltunk, élőek a hagyományaink, reményteli a jövőnk vidéken is!