PROGRAMNAPTÁR
2024. február 28. szerda
HKSzCsPSzV
     

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29



FACEBOOK

  nyomtatási kép

- Interjú V. Németh Zsolttal, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkárával

 


Hatályba léptek a napokban a pálinka magánfőzésére, valamint bérfőzésére vonatkozó új jövedéki adó szabályok, kevesen tudják azonban, hogy a pálinka ügyét V. Németh Zsolt karolta fel. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) vidékfejlesztésért felelős államtitkárával készült interjúból egyebek mellett kiderül még, milyen az, amikor egy polgármester általában semmi nem akar már lenni, mi a tűzoltóegyesület előnye, továbbá melyek a vidékfejlesztés fő irányai.

 

- Hogyan lett a szaktárca vidékfejlesztésért felelős államtitkára?


- Erre a posztra nem jelentkeztem, nagy valószínűséggel nem is lehet erre jelentkezni. Sőt, mikor miniszterelnök úr érdeklődött az ambícióim felől, akkor én ezt udvariasan elhárítottam. Tehát nem akartam államtitkár lenni, sőt általában semmi sem akartam lenni, Vasvár polgármestere voltam, harmadszor nyerve el azt a tisztséget. Viszont mikor a konkrét feladatra a felkérés megszületett, akkor azon nagyon el kellett gondolkoznom, hogy vajon ebben a pozícióban hiteles vagyok-e. Amennyiben a régi szerkezetben állt volna fel a minisztérium, akkor nem fogadtam volna el a felkérést.


- Mire gondol?


- Ha egy erősen agrár karakterű posztot kellett volna, hogy elfogadjak, akkor nemet mondtam volna. Mert attól, hogy gyerekkoromban őriztem tehenet, tudtam rakni parasztszekeret és rengeteg kukoricát, répát kapáltam, attól én még az agráriumhoz nem értek. A vidékhez viszont, merészelem mondani, hogy igen. Mert alapvetően falusi gyerek vagyok és később, kisvárosi polgármesterként is rengeteg kapcsolódásom volt a vidékhez, országgyűlési képviselőként is aprófalvas vidéknek vagyok most már negyedik ciklusban a képviselője. Emellett ?90-ben meg akartuk váltani a világot nyugati minták alapján. Megalakítottuk a Vas Megyei Elmaradott Térségi Önkormányzatok Szövetségét, amelynek szervezője és alelnöke voltam. Létrehoztunk egy kifejezetten önerős, kistérség-fejlesztő irodát. Nem nagyon tudtuk, miféle dolog az, hogy önerős - ugye ez valami Münchauzen bárós mutatvány lenne. Ausztriában ennek már kialakított rendszere volt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült maradéktalanul adaptálnunk a magyar viszonyok közé. Egy olyan irodát állítottunk föl Vasváron, ami már akkor foglalkozott mezőgazdasággal, turizmussal, alternatív energia hasznosításával. Ausztriában akkor, húsz éve kezdődött igazán az aprítékfűtőművek rendszerének kiépítése, a napenergia hasznosítása a kiserőművek mellett. Ez az iroda aztán megállt a maga lábán. Érdekes módon nem az a történet igazolódott itt, mint általában az európai uniós támogatásoknál, hogy kapunk valami pénzt, aztán amíg a tőkeinjekció tart, addig működik az iroda, utána letérdel. Több részre szakadva ugyan, de működött tovább, egészen a legutóbbi időkig is. 


- És semmi köze nem volt a Leader-hez?


- Nem. Akkor a Leader program még nem is működött. Én viszont a kistérségi önerős területfejlesztés lehetőségeiből írtam a szakdolgozatomat, humán szervező ugyanis a másoddiplomám. Mivel az első diplomám földmérő, a szaktárcához még kapcsolódhatnék is így, de én útépítőként dolgoztam. Azután kivitelező voltam olyan beruházásoknál, amelyek a vidékfejlesztés területéhez tartoznak. Később, vasvári polgármesterként voltam beruházó, így kapcsolatba kerültem pályázatokkal, tehát a másik oldallal is. Azért az államigazgatáshoz valamit konyítok, tizenhat éven át voltam polgármester. A magamfajta sok mindenhez ért keveset, tehát semmiben sem mélyedtem el, de azért kapcsolatban voltam hatóságokkal, valamit láttam a piaci világból is, és akkoriban, amikor az említett kistérség fejlesztő iroda működött, írtam néhány szakcikket, s a megyei közgyűlés területfejlesztési bizottságban alelnöki tisztet is elláttam. 


- Honnét veszi az erőt? A fényképe alapján nem igazán ismertem rá a néhány évvel ezelőtti V. Németh Zsoltra, annyira megfiatalodott?

 

 


- A lendületet meg az erőt onnan veszem, hogy látom a kudarcokat. Látom, hogy néha mennyire használhatatlan, ha csak átvesszük a külföldi modellt, és annak az egyes elemeit meg akarjuk valósítani, miközben az az egész gazdaságban idegenül mozog. Egy sor ilyen "attrakció-fejlesztést" hajtottunk végre, hogy legyen a turistáknak egy jó kis hely, ahol lefényképezkedhetnek. Egy kilátó, egy sánc, egy zenélő szökőkút vagy akármi. Aztán csodálkoztunk, hogy ez miért nem működik. Például az ön által felhozott Leader programban van így, ezek a "szépítészeti beavatkozások" arra jók, hogy büszke legyen rájuk a polgármester. Jó esetben jól érzi magát a helyi polgár is az adott környezetben, ami egyébként fontos dolog, de gazdasági hasznot nem hoznak ezek a beruházások.Ausztriában hoznak. Nálunk meg kiadnak róla egy kiadványt, hogy ha jön az erdélyi polgármester, akkor elbüszkélkedhessenek vele. De a vidék ettől nem él meg. Hiába hajtottuk végre ezeket az attrakciókat, hiába ölte bele a helyi közösség a pénzét, ha a hasznát azt nem látja. Ezért örülök annak, ami most a tárcánál folyik. Ha már mintákat veszünk át, akkor nézzük meg ezeket a vidéki gazdasági alapokat, forrásokat és hozzuk mozgásba, fölszabadítva például a helyi termelők számára. Hiába látogat el valamely vidékünkre egy turista, ha csak konzerv termékekkel találkozik, amiknek az előállítója nem is az a vidék, amelyet meglátogat. Tehát az új irány egy nagyon jó irány, amihez persze idő és bátor lépések is kellenek, ilyen például a pálinka szabad főzésére vonatkozó változás.


- Éppen a napokban léptek hatályba a pálinka magánfőzésére, valamint bérfőzésére vonatkozó új jövedéki adó szabályok, amelyek szerint saját fogyasztásra szánt főzésnél 50 literig nemcsak jövedéki adót nem kell fizetni, hanem a főzést sem kell sehol előre bejelenteni, és a készüléket (100 liter alatt) sem kell engedélyeztetni. Ez egy egészen újfajta gondolkodást mutat az állam részéről, mint ahogyan az is, hogy a termelők a korábbinál jóval kevesebb kötöttség mellett árusíthatják a termékeiket.


- A pálinka magánfőzésének szabaddá tétele azért szimbolikus lépés, mert az öngondoskodást, a helyi értékek megőrzését, megtartását mutatja, éleszti fel. Önmagában azonban nem értékelhető ez az új lehetőség, inkább azzal az intézkedés csomaggal, amely miniszteri rendeletekben jelent meg. Nevezetesen az említett kistermelői termékértékesítéssel együtt, hiszen az elmúlt évtizedekben minden termékelőállítás leértékelődött, ami a vidékhez kötődött, mesterséges gátakat állítottunk fel. Annak érdekében, hogy a vidéken lakó népesség a saját környezetében állítson elő terméket és tegye azt úgy, ahogy a környező országokban is megtehetik. Fontos lépés, hogy ez most a gyümölcs feldolgozásánál is megtörténhet. Én a pálinkát egyébként nem a konyak, whisky, gin mellett tartom számon, hanem a szárított gomba, az aszalt gyümölcs, a tökmagolaj, a lekvár közé sorolom. Azt pedig nem hiszem, hogy az alkoholizmus rémével kellene riogatni a bárkit ennek kapcsán, mert egy normálisan működő társadalomban nem ez a veszély. Az emberek a kilátástalanságtól lesznek alkoholisták, és nem attól, hogy saját munkájuk révén értéket állítanak elő, akár magánfőzés keretében. Még egyszer mondom, ez egy jó irány, minden irány jó, ami felszabadítja a helyi energiákat. Azt látom ugyanis, hogy a falvakban teljesen ellentétes irányú pályázatok vannak.


- Melyek ezek?


- Egyfelől a kistelepülések kezdenek "lakóparkosodni" - én így szoktam hívni.. Már a falvakban is a fűnyíró és a nyugágy a jellemző, meg az az ember, aki ujjával sms-ben benyomkodja a panaszát a helyi lapba, hogy büdös a disznó a szomszédban, miközben ő, aki odaköltözött, pihenni akar. A másik irány a lumpenesedés. Egyre hagyják fel a kiskertek, a szőlőhegyek művelését. Tulajdonképpen mára leértékelődött minden, ami a faluhoz kötődött. Gyerekkoromban a szüleim nagyon szerény keresettel bírtak, de gazdasági értelemben szabadok voltak, mert a fizetésük 95 százalékáról maguk döntöttek. Villany volt csak a házban. Utána a villany mellé jött a víz, a csatorna, a gáz, a kábeltévé, a telefon a mobiltelefon, internet, így sorban. És ez a nagyságrend fölkúszott egészen 50-60 százalékig. Ezek mind energiához és infrastruktúrához kötődő költségek. Tehát maga az élelmiszer, amit előállítottak annak idején a háztáji gazdaságban, leértékelődött. Talán ide tartozik egy horvát példa. Jártam egy Haraszti nevű faluban a múlt év őszén, Kórógy mellett. Amikor kimentem a vendéglátó udvarára, megmutatta, hogy van ott hat szarvasmarha, négy anyadisznó, mellette a nyulak, a baromfiudvar, kecskék, juhok. Kinyitott egy ajtót, és ott volt a pálinkafőző készülék, fönn a gerendáról lógott a mogyoró, a kamillafű és az egérfarkúfű, tehát a teának való. A reggeli nála pálinka, bor, tea, tojás, tej, túró, sajt, kolbász, szalonna, sonka, paprika, paradicsom volt - a kenyéren kívül minden saját termék. Ebben az évben, az országgyűlési választási kampány alatt itthon elég sok falut végigjártam. A helyiekkel beszélgetve kiderült: ha nem hoznának be bontott csirkét a helyi vegyesboltba, két hetet nem bírnának ki a falvaink. Ennyire a külső energiára, nyersanyagra, termékekre szorulnak, pedig ez nem normális folyamat. Ha azt mondjuk, a globalizáció miatt hagytak fel az emberek a falusi életformával, ez az oka, hogy nincsen már apró állat a ház körül, akkor mondjuk Bajorországban is így kellene ennek lennie. Meg Ausztriában, meg Szlovéniában, hiszen őket előbb kellett volna, hogy elérje ez a folyamat. De nem így van. Náluk van, nálunk meg nincs állat a ház körül. Ezért tartom én egy nagyon határozott lépésnek azt, hogy lehetővé kell tenni a helyi termékek gyártását. Egyúttal az élelmiszernek nevezett "szemét" előtt le kell húzni a kapukat, az eddigieknél még határozottabban, kihasználva minden lehetőséget, ami az Európai Unió szabályrendszerébe még belefér, amit kihasználnak az osztrákok, a franciák és a többiek. Én - ahogy említettem - ennek az ügynek az agrárgazdasági részéhez nem értek, nem is azért vagyok vidékfejlesztését felelős államtitkár. Azt viszont látom, hogy azok a remények, amelyek a hazai agráriumhoz kapcsolódtak a vidék fenntartása okán - ha egyáltalán ezt valaki megfogalmazta -, nem teljesültek be.


- A vidékfejlesztés szóból a fejlesztést már le is veszem. Vidékfejlesztés ugyanis nincs, esetleg majd lesz. Önkéntes tűzoltó azért még lehetek, ahogy ön is?


- Szerintem a köztestületi, egyesületi  forma a tűzoltóságnál jó dolog. Lényege, hogy profik és önkéntesek dolgoznak együtt. Nem baj, hogy nem hivatásos az egész állomány.  Az önkéntes tűzoltók hihetetlenül lelkesek, és rendkívül olcsók. A vegyes szolgálat legjobb módja, hogy van mondjuk négy ember, akik közül kettő szolgálatban van állandóan - az egyik vezeti az autót, a másik pihen - és van további tíz-tizenkettő ember, akiknek ott van a nadrágján a jelzőkészülék, és ők dolgoznak emellett valahol, de riaszthatók. Utóbbiakat tesztelik is, vonulási területet is kapnak. Jelenleg ez egy preferált forma, mert ahogy mondtam, jóval olcsóbb, mint a tisztán hivatásos tűzoltóság, és így megjelenhetnek kisebb területeken is, biztosítva a tizenvalahány percen belüli kivonulást. Vasváron például van ilyen, de említhetem Csurgót, Pásztót is. Egyelőre nem sok hasonló szerveződés van még az országban, de szaporodnak. A kőszegi például kiváló, az az egyik minta. Gázpalackot árulnak, vagy felvállalják a nyári locsolást, mert ezekből  van bevételük,. Mi lenne, ha egy ekét is vennének, és a téli hótakarítást is fel tudnák vállalni? Tehát olyasmi, ami az állami gondolkodásban nincsen benne, a tűzoltó egyesületében azonban benne lehet. Ez a félig profi formáció.


- A tűzoltóság jövőjét már látom, de melyek a vidékfejlesztés fő irányai, csak "címszavakban"?


- A vidék nem egyenlő az agráriummal, az agrárium gerince a vidéknek, de a vidék sajnos már régóta nem csak az agráriumtól függ. A jelenlegi irány a tömegtermelő, nagyüzemi gazdaság. Ez a legkevésbé sem biztosítja a vidék jövőjét. Ugyanakkor ma a mezőgazdaság azért kap támogatást Európa-szerte, mert van más feladata is, mint a termelés.  Nevezetesen a jó minőségű és biztonságos élelmiszer előállítása mellett azzal egyenrangú feladata a mezőgazdasági termelésnek, hogy fönntartsa a tájat, növelje a vidéki életminőséget, biztosítva vizeink - felszíni vagy mélységi vizeink - védelmét. Továbbá tartsa meg a faluközösségeket természetesen, biztosítva a belakottságot az ország egyik sarkától a másikig. Így a vidékfejlesztésben az egyik nagyon fontos prioritás, hogy felleljük és mozgásba hozzuk azokat a nagyon fontos erőforrásokat, amelyek legyenek akár a helyi élelmiszer-termelés területén, akár például az alternatívenergia hasznosítása területén. Helyben kell megtalálnunk az értékeinket, és a helyi értékeinket kell hasznosítani. A támogatási rendszert ehhez kell igazítani, illetve a szabályzókkal az eddigi béklyókat fel kell szabadítani.


- Ha már az alternatív energiákat említette, ezek esetében lehet számítani valamilyen változásra?

 

 

 

 


  - Az alternatív energia úgy szolgálja a környezetet a legjobban, ha a nyersanyagot a lelőhelyén használjuk föl, vagy az ahhoz legközelebb eső helyszínen, nem pedig úgy, hogy átutaztatjuk az országon, és azzal etetjük az erőműveket.  Az utaztatás a környezetet károsítja, de azért itt végig kell gondolni más szempontokat is. Az erdőgazdaságot, az erdők világát nem úgy kell megszervezni, mint egy multi-céget. Előbbieknek vannak más fontos feladataik amellett, hogy termeljék a fát, amit kivágnak és eladnak. Az állami erdőgazdaságoknál az elmúlt években 20 ezer embert bocsátottak el, és évente mintegy félmillió köbméter fa marad az erdőben. A jelenleg használatos technológiával ott is marad. Meg kell nézni ezeket a területeket, hogy hol lehet például akár ennek révén értelmes közmunkát teremteni, akár az energiaültetvények területén. Első körben az állami szektorban való felhasználás lehetőségét kell megvizsgálni, ott ahol magunknak termelünk, és mi használjuk fel az energiát. Vannak erre példák a vidékfejlesztési programokban. Például egy erdőgazdasági kutatóintézet a saját ültetvényén próbálja ki először a saját épületeinek a fűtését. De tudnék példákat sorolni vidéki apríték-fűtőművekre: a vasvári most fog elkészülni, a körmendi már néhány éve üzemel. Ez az egyik legjobb irány arra, hogy az energiamérlegünket javítsuk. Meggyőződésem, hogy e tevékenység legjelentősebb része az agráriumhoz köthető, ami tartalék lehet az alternatív energia irányában.

 

/AGRIBUSINESS.HU/